Kaba
Weboldal
Kaba területén valószínűleg már a honfoglalás előtt létezett állandóan lakott emberi település (ennek bizonyítéka az 1974-ben a város határában feltárt, VII-VIII. századi \\\"avar kori\\\" temető). A településre vonatkozó legelső írásos emlékeket az 1212-es, majd 1219-es, később az 1271-es datálású \\\"Váradi Regestrum\\\"-ban találhatjuk (az irat a Nagyváradi Káptalan előtt lefolytatott törvénykezési eljárásokról készített feljegyzéseket tartalmazza). A nagyváradi egyházmegye évkönyvei szerint Kabán hajdan parókia volt. Az Egri Püspökség 1549-ben készített jegyzékéből egyértelműen kiderül, hogy a település akkor Szabolcs vármegyéhez tartozott. Alig három évvel később változott a helyzet: Bihar vármegye 1552. évi összeírása szerint Kaba már a nagyváradi püspök birtokában volt. A török hódoltság idején már jelentős település, amit az 1572. évi adónyilvántartás bizonyít, eszerint a nyilvántartásban szereplő 95 település között nagyságrendben Kaba a 17. volt. Bocskai István erdélyi fejedelemtől a település hajdúszabadságot nyert, mert a fejedelem ide akarta áttelepíteni a kállói hajdúk egy részét. A telepítés elmaradt, Kabát megfosztották hajdúkiváltságaitól, majd a település az Eszterházyak kezébe került. 1660-ban a törökök bosszúhadjárata Kabát sem kímélte: Szeidi Ahmed budai pasa és serege felégette, elpusztította a települést, a lakosságot pedig elüldözte. A település első igazán jelentős írásos anyaga a Kabai Kódex, amely az akkori mezőváros 1702-ben megkezdett jegyzőkönyve. A kabaiak a Rákóczi szabadságharcban is küzdöttek, s ezért szintén nagy árat fizettek: 1707. szeptember 9-én a \\\"rácok\\\" (szerbek) pusztították el Kabát. A település ezt annyira megsínylette, hogy a megmaradt lakosság egy része 1719-ben elköltözött, s a Békés megyei, a XVII. században elpusztult Szentandrás falut kezdték el újra benépesíteni. A kabaiak az 1848-49-es szabadságharcban jelentős számú honvéd és nemzetőr kiállítása mellett a hadsereg ellátásából is kivették részüket.
Tudománytörténeti érdekességként feltétlenül meg kell említeni, hogy 1857. április 15-én Kaba határában meteorkő hullott le, amely arról volt nevezetes, hogy benne szervesanyagokat találtak. A meteoritot a község előljárósága a Debreceni Református Kollégiumnak ajándékozta. Kaba 1871-ben mezővárosi címet kapott (ezt a rangját 1886-ig viselte). Az I. világháborúban Kaba kb. 1500 katonájából 294-en estek el; a II. világháborúnak pedig 232 ismert katona és polgári áldozata volt. 1937 óta működik a település határában, termálvizet és földgázt adó kút. A két világháború között - bár a település mezőgazdasági jellege dominált - az alábbi ipari üzemek működtek: gépgyár, két hengermalom, szeszfőzde. A település a II. világháborúig község volt, 1971 után megalakult a közös Tanács, amely 1990-ig működött Tetétlen településsel közösen, majd 1990-ben Kaba Nagyközség lett, és mindezek után 2003. július 1. lett a várossá nyilvánítás hatálybalépésének időpontja.
Az első hivatalos magyarországi népszámlálás óta a község népességszámának alakulása népszámlálásonként a következőképpen változott:
1870 5745 fő
1880 6073 fő
1890 6364 fő
1900 6483 fő
1910 6806 fő
1920 6815 fő
1930 7076 fő
1941 7103 fő
1949 7130 fő
1960 6992 fő
1970 6484 fő
1980 6499 fő
1990 6404 fő
1997 6724 fő
Jelenleg a KSH. adati szerint 2002-től a következő képpen alakultak a népességnyilvántartási adatok:
2002 -ben: 6591 fő
2003 -ban: 6560 fő
2004 -ben: 6568 fő
2005 -ben: 6570 fő
2006 -ban: 6567 fő
A lakosságszám növekedésének több valószínűsíthető oka is van: a környékbeli városok viszonylagos túlnépesedése; a rendszerváltás után bekövetkezett gazdasági, társadalmi változások valamelyest javították a munkavállalási esélyeket a kisebb településeken, s így az oda történő letelepedést is. A természetes szaporodás és fogyás évről-évre nagyjából egyensúlyban van: 1997-ben 12 főnyi természetes szaporodást könyvelhetett el Kaba. A településről elköltözők száma nem számottevő (1997-ben 40 fő). Az állandó népesség kor szerinti megoszlása a következő: 0-19 év közötti a lakosság 30%-a; 20-39 év közötti 28%-a; 40-59 év közötti 23%-a; 60 év feletti a népesség 19%-a.
A város állandó lakosságának végzettség szerinti megoszlása az alábbi: 8 általánosnál kevesebb végzettsége van a népesség 38%-ának; általános iskolája 18%nak van; szakmunkásképzőt 22% végzett; gimnáziumi, szakközépiskolai végzettsége a lakosok 20%-ának van; egyetemet, főiskolát a polgárok 5%-a végzett.
A munkaképes korú lakosság aránya 57%, ebből munkanélküli 18% (a tartósan munkanélküliek aránya 7%); a munkanélküliek nembeli megoszlását tekintve a nők vannak többségben (59%) a fértiakkal szemben (41%). A munkanélküliek végzettségét tekintve az alábbi adataink vannak: 0,3% felsőfokú végzettségű; 31,7% középiskolát végzett; 19% szakmunkás képesítéssel rendelkezik; a munkanélküliek nagy részének, 49%-nak pedig semmilyen szakképzettsége nincs. A városból más településre eljáró ingázók aránya 6%, míg Kabán több mint kétszer ennyi (16%), más településről bejáró ingázó talál munkát.
A város foglalkoztatottságának helyzete az országos átlaghoz viszonyítva kedvezőtlenebb, a munkanélküliség az országos átlagnál magasabb, ugyanakkor viszont a térség más településeihez viszonyítva alacsonyabb. Ez több tényezőnek köszönhető: az önkormányzat - a meglehetősen szűkös kereteket maximálisan kitöltve - él a közhasznú foglalkoztatás lehetőségével, igyekszik segítséget nyújtani a munkaerőpiacról átmenetileg kikerülteknek. A munkanélküliek naprakész tájékoztatása érdekében folyamatos, jó kapcsolatot tart fenn a munkaügyi központ kirendeltségével, a gazdálkodó, valamint a civil szervezetekkel. A foglalkoztatottsági helyzetet javítja a Agroferm Rt. A cég elég jelentős számú alkalmazottnak ad munkát, az átlagosnál magasabb kereseti lehetőség mellett.
A mezőgazdasági profilú üzemekben - a korábbi időszakhoz viszonyítva - az állandó alkalmazottak száma kisebb, mivel szűkült az alaptevékenységen túli tevékenységek köre. Az egyéni vállalkozások általában termelő és szolgáltató jellegűek; jelenleg a kisvállalkozások erősödése figyelhető meg.
